Húsvéti készülődés

Húsvéti készülődés: kérdések és válaszok a tojás körül

Nemsokára itt a húsvét, amit minden évben a legkisebbek várnak a legjobban. Ilyenkor talán még a szokásosnál is gyakrabban hangzanak el a „Miért... ?” kezdetű kérdések. Összegyűjtöttünk néhány érdekességet, melyek segíthetnek megválaszolni a felmerülő kérdések legalább egy részét. Készülődés, tojásfestés közben meséljünk nekik: maga az ünnepre való készülődés is fontos, hiszen a gyerekek így ismerkednek meg a hagyományokkal, népszokásokkal, miközben ők is ügyeskednek, segítenek és sikerélményük lehet.

 Miért festünk tojást?

 A tojás az újjászületés és a termékenység egyik legősibb szimbólumaként vált a húsvéti népszokások részévé. Az ünnepi menüben is fontos szerepet játszik, de elsőre talán mégis mindenkinek a tojásfestés szokása ugrik be. De miért díszítjük a tojásokat? A tojások színezése régre nyúlik vissza, és bár világszerte ismert, leginkább Kelet-Európában népszerű a mai napig. A festett húsvéti tojások első írásos említése 1615-ből, Strasburg-ból származik. Ezek eredetileg egyszínűek, leginkább pirosak voltak, ami egyes feltételezések szerint a tojás mágikus erejét, mások szerint Krisztus vérét jelképezte. A többszínű festés és a mintákkal való díszítés csak a 17. században kezdett elterjedni, bár Magyarországon már avar korból származó sírokban is találtak már festett, mintákkal ellátott tojásokat. Hazánkban a népművészek nagyrészt geometrikus mintákkal díszítettek, de kialakult néhány igazán különleges technika: ilyen a rámázás, amikor egy íróka nevű fémcső segítségével viasszal hosszanti vonalakat rajzolva a tojást két vagy négy mezőre osztják, és az így kialakult mezőket díszítik. Amikor az így díszített tojást festékbe mártják, a festék nem fogja meg a viasszal fedett felületet, így miután azt lekaparják, kirajzolódik a minta. Ezt hívják tojáshímzésnek, a végeredmény pedig a hímes tojás.

 Hogyan lett a tyúktojásból aranytojás?

 A történészek szerint a viktoriánus korban kezdett hódítani az a szokás, hogy az arisztokrácia tagjai tyúktojások helyett szaténba csomagolt, kartonból készült tojásokat ajándékoztak egymásnak, melyeket ajándékokkal töltöttek meg. Az orosz előkelőségek ennél tovább mentek: ők már gazdagon díszített, néha akár ékköves tojásokkal kedveskedtek egymásnak húsvét alkalmából. Innen már csak egy lépés eljutni a híres, drágakövekkel kirakott Fabergé-tojásokig, melyekből Peter Carl Fabergé francia származású orosz ékszerész összesen 52 darabot készített 1885 és 1917 között III. Sándor és II. Miklós orosz cárok megrendelésére. Az első ilyen dísztojás első pillantásra egy egyszerű, zománcozott fehér tojás volt, de kinyitásakor előbukkanó sárgája színaranyból készült. Ez még nem minden: sárgájában egy picike aranyozott tyúk ült, és a tyúkot kinyitva pedig nem mást, mint egy kis cári koronát helyett el az ügyes ékszerész.  

 Mikor készült az első csokitojás?

 Mindenki nem ajándékozhat drágakövekkel kirakott aranytojást, de van valami, amit a legtöbb ember nagyon szeret: az édesség. Nem csoda, hogy valakinek előbb-utóbb eszébe jutott, hogy tojást csokoládéból is lehet készíteni. Az első csokitojás - ami mára ugyanúgy a húsvéti hagyomány részévé vált, mint a tojásfestés - 1873-ban készült Angliában. A krónikák szerint keserű csokiból készült és teljesen tömör volt, nem olyan könnyed és üreges, mint mai társai. Ennek egyszerű oka volt: a cukrászok még nem tudtak üreges csokikat készíteni. Ahogy fejlődött cukrászati technológia, úgy vált egyre könnyebbé az üreges csokoládéfigurák- és tojások készítése is. A különböző csokifigurák gyártása hazánkban az 1900-as évek elején kezdődött meg, még tömör formában, mivel üregeseket nagyon kevesen tudtak készíteni. Az emberek eleinte nagyon furcsának találták, hogy a jól ismert tyúktojás helyett csokoládéból készült tojásokat ajándékozzanak egymásnak. Ez a két világháború között változott meg, ami állítólag nem csak a finom csokiknak, hanem a csomagolásnak is volt köszönhető. A neves művészek és grafikusok által tervezett, csodálatosan kidolgozott csomagolópapírokat akkoriban a sajtó a világ legjobbjainak ítélte, mely komolyan hozzájárult a csokoládé terjedéséhez. Persze az is valószínű, hogy maga a csoki is vonzó volt: kevesen tudnak ellenállni ennek az édességnek, még ha éppen tojásformát ölt is.

 Lehet játszani a tojással?

 Igen, sőt, többféle népi játékot is ismerünk! Ilyen például a tojáskoccintás: miután a legények begyűjtötték a locsolást járó piros tojásokat, két szemben álló játékos kezébe fogott tojással igyekszik eltörni a másik tojását. A játéknak több változata ismert. Játszható úgy is, hogy az egyik játékos a kezében lévő pénzzel igyekszik a másik tojását betörni és így az eltört tojást megszerezni, de játszható festet, hímes, keményre főtt vagy csokoládétojással is. Akinek a tojása tovább bírta a procedúrát, az nyert. A tojásdobálás is kedvelt játék volt; úgy tartották, aki nem tudja elkapni a felé dobott tojást, arra egy szerelem nélküli esztendő vár. Szerencsére idővel a lányok sem maradtak ki a játékból: a dobálásban gyakran ők is részt vettek, a fiúknak pedig el kellett lopkodniuk előlük a törékeny tojásokat, hogy több mulatság maradjon a számukra. A tojásgurítással még ma is találkozhatunk: a játék szerint a domboldalon elengedett tojások akkor hoznak szerencsét, ha törés nélkül érnek a völgy aljához. Az összes tojásjáték közül a legizgalmasabb a tojástánc volt, amit már a középkorban, a királyi udvarokban is ismertek. A legények és lányok is szerették, mert itt hamar kiderült, ki milyen ügyes, és mennyire táncol jól. A tojásokat egymástól egyenlő távolságra tették le a földre, és indulhatott a tánc. Az nyert, aki úgy táncolt a tojások között, hogy mind ép maradt.